Méhek, a méhész szemével

A méhekről kérdeztünk meg egy igazi szakértőt a témában. Horváth Gábor az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) vezető szaktanácsadója, aki számos olyan információt osztott meg velünk a méhek világáról, melyeket eddig nem, vagy nem így ismertünk.

A beporzók szerepét leírni jelentőségükhöz mérten lehetetlen. Így megpróbáljuk összeszedni a legérdekesebb adatokat, melyek jelenleg a birtokunkban vannak. Ez sem egyszerű dolog, hiszen Földünkön jelenleg megközelítőleg 20.000 méh faj él.

Méhek dolgoznak a kaptárban

Ebből most taglaljuk az általában legismertebbet az Apis mellifera-t, azaz a mézelő méhet. Ezen faj egyedeinek köszönhetjük az általunk fogyasztott mézet, s nem utolsó sorban rengeteg növény termését is, amihez azok virágának beporzásával járulnak hozzá. Sajnos ismereteink bár elég régóta élünk együtt velük, még mindig igen hiányosak a méhek életéről, és különös viselkedésükről, táncos kommunikációjukról,vagy akár a méz készítésének pontos mikéntjéről. Ahogy szakértőnk elmondta jelenleg a méhfajok kb. 0,005%-át ismerjük.


Honnan is származnak a meglévő információink? A nektárgyűjtő rovarokkal már jóval több, mint száz éve foglalkozunk komolyabban: a magyar méhészet, már az 1840-es években megjelent, ekkor alakult ugyanis a feljegyzések szerint az első magyar méhész egyesület a Bárcasági Méhegylet. Mely tiszavirág életű volt ugyan – hiszen az 1848/49-es Szabadságharc teljesen szét is verte – ám innentől már folyamatos volt a méhekkel foglalkozó társulások alakulása, majd 1877-ben már magyarul megjelenő méhészeti szaklapról is tudunk. Melyet 1879-ben már az Országos Magyar Méhészeti Egyesület megalakulása követett.

CCD – probléma vagy betegség?


A méhek azóta folyamatos szereplői a mindennapi híreknek , és annak ellenére, hogy igen elkeserítő dolgokat hallani néha helyzetükről jó hír, hogy hazánkban egyáltalán nem rosszak a méhállomány életkörülményei, sőt! A világ híradásaiban akkor kaptak főszerepet a háziméhek amikor az Észak-Amerikában CCD-ként (Colony collapse disorder – ún. kaptárelhagyás) azonosított tünetegyüttes, Európa több országában is jelentős károkat okozott. Ennek okát a mai napig nem tudták megfejteni és a kutatók nagyjából arra a véleményre jutottak, hogy több, különálló stresszfaktor együttes hatása válthatja ki ezt a méheknél. Melyek az emberi beavatkozások nyomán jönnek létre, így „könnyedén” kezelhetnénk is őket. A világ működése ennél jóval összetettebb, de örömteli, hogy ha a méhek helyzete önmagában nem is javult az elmúlt évek, évtized során, a CCD okozta méhállomány csökkenés jelentősen mérséklődött. Például a problémával leginkább sújtott USA-ban már évek óta stabilnak mondható a méhállomány. Hazánkban, még CCD legsúlyosabb, Európát érintő éveiben sem volt tapasztalható nagy mértékű kaptárelhagyás.
Ugyanakkor a méhészek egybehangzó véleménye, hogy az elmúlt években sokkal több törődést, gondoskodást igényel egy-egy méhcsalád – mint 15-20 éve -, mire eléri az erős, egészséges, termelő állapotot. Napjainkban leginkább a növényvédelem során használt kemikáliák jelentik az egyik legnagyobb kockázatot a méhekre. Aki pedig a mesterséges, ember általi beporzásba fektetné bizalmát a jövőt illetően, nos sajnos nekik csalódást kell okoznunk: ez egyáltalán nem alternatíva. A pollenek ugyan nem kizárólag beporzó élőlények által juthatnak el egyik virágról a másikra, (beszélhetünk szél- , víz- vagy más állatok általi megporzásról is) ennek ellenére az ezt végző rovarok szerepe mindennapi életünkben vitathatatlan. A megporzás nem csak ökológiai szempontból kiemelten fontos, az emberiség által termesztett 100 leggyakoribb haszonnövény 70%-a függ a rovarok megporzásától.  A gyümölcsfajok összes megporzó rovar népességének 75–95%-a a mézelő méh.

Mézelő méh nektárt gyűjt egy virágról

„Ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl”


Egyre többször bukkan fel ez az idézet a mindennapokban. Ennek tudományos megalapozottságát nem tudjuk, és minden bizonnyal nem is szeretnénk ellenőrizni. Lehetetlen megjósolni, hogy mi történne a méhek pusztulását követően, de egy dolog biztos, elég csak drasztikus mértékben csökkennie a beporzó rovarok számának ahhoz, hogy az általunk jelenleg ismert világ megszűnjön.
Szerencsére ez a veszély egyelőre nem fenyeget minket, és jó tudni , hogy Magyarországon elegendő számban vannak mézelő méhek, mitöbb ezen számok növelése nem is indokolt: a világon nálunk a legnagyobb a méhsűrűség. – Mondta Horváth Gábor.
Aki hozzátette, a méhek léte biztosított, az általuk termelt méz, ami a méhészettel foglalkozók megélhetését biztosítja viszont Uniós szintű szabályozásért kiált. A piacon a hamisított mézek nagy teret hódítottak az elmúlt időszakban, melyet vissza kell szorítani az Európában élő, dolgozó méhészetek érdekében. – Ide kívánkozik, hogy az olcsó gyártáson túl, semmiben nem tudja felvenni a hamisított „méz” a versenyt a valódi nektárból készült, aranyló finomsággal.


Ha a fentieket olvasva bárkinek megjön a kedve a méhekhez, vagy többet szeretne tudni a mézről elsőként ne méhkaptárakat rohanjon vásárolni! Olvassa el a rendelkezésre álló szakirodalmakat, és keressen egy gyakorló méhészt aki mellett megtanulhatja a szakmai fogásokat! Emellett pedig bármikor kérhet szakmai segítséget az Országos Magyar Méhészeti Egyesülettől. A felelőtlenül telepített méhcsaládok nem segítenek semmin, sőt rossz irányba terelhetik a folyamatokat. A szőrös kis rovarok tartása pontosan ugyanolyan felelősséget követel, ahogy bármely más haszon- vagy háziállat tartása is. – emelte ki az OMME szakértője. Azt is elmondta: hétköznapi emberként, a méheknek a legtöbbet az általuk kedvelt virágok, és növények telepítésével segítjük. Melyekből összegyűjthetik a méz készítéséhez szükséges nektárt.

Érdekesség a mézről, hogy az egyetlen olyan élelmiszer, amely sosem romlik meg. Erre a legnépszerűbb bizonyíték, hogy még Tutanhamon fáraó sírjában is találtak ehető mézet. Melyet nyugodt szívvel el lehet fogyasztani. Kérdés ki az aki szívesen megkóstolná?