Olajfoltok az égen

A szivárványszínű színű jelenség valójában a címben szereplőnél kevésbé meglepő magyarázattal bír: az olajfoltra emlékeztető jelenségek igazából felhők. Ám ez nem a hagyományos fehér gomolyagot takarja, amire mindenki gondolna a felhő szó hallatán. Hanem különleges, elképesztő magasságban képződő jelenségek, ún. poláris sztratoszférikus felhők. Ezek 15-25 kilóméteres magasságban, ahogy erre a nevük is utal a Sztratoszférában, és elképesztő hidegben -85 fok körüli hőmérsékleten jönnek létre.


Ezen felhőknek két típusa van: az egyik , mely a fotón is látható az említett légköri körülmények között alakul ki. Felépítését tekintve kizárólag tiszta, 10 mikrométer alatti jégkristályok alkotják. Ezeken megcsillanva jön létre a gyönyörű olajfolt szerű látvány. Elsősorban a sarkköri területekre jellemző a képződésük, de érdekes módon megfigyeltek már hasonló jelenségeket Anglia területe felett is.
A második típus nem ajándékoz meg bennünket ilyen páratlan látvánnyal, sőt nem is látható. Viszont ennek a típusnak van egy igen kártékony tulajdonsága: roncsolja a Föld ózonrétegét. Felületükön ún. nevezett klrógyökök képződnek melyek bontják az ózont az antarktiszi tavasz során. Ezt a körforgást geyébként a napfény meg tujda állítani, hiszen amint az idő a sarkköri viszonyokhoz képest melegebbre fordul a folyamat leáll, mert a klórgyökök csupán nagy hidegben stabilak.
Legjobb tehát, ha ez a különlegesség minél ritkábban kerül a szemünk elé. Addig is tudunk gyönyörködni a róluk készült páratlan fotókban.